Biztos sokan ismerik azt a városi legendát, amelyben néhány figura még az ECHELON idejében elkezdett azzal szórakozni, hogy minden ártalmatlan e-mailjük végére odaírtak valami fenyegetőnek ható kifejezést pl. bomba vagy dzsihád, aztán egyszer csak kopogtak náluk a nemzetbiztonság emberei.

A történetnek nem tudom mennyi a valóságalapja, most viszont egy kis "szerencsével" bárki letesztelheti, mire is képesek a kriptográfusok, meg az ő vasaik odaát az NSA-nél. Egyszerűen töltsünk le néhány bombareceptet az internetről, az anyagot titkosítsuk kedvenc algoritmusunkkal, töltsük fel egy pendrive-ra, utazzunk ki az USA-ba, drukkoljunk, hogy a vámon kobozzák el a kis adathordozót, végül várjuk, hogy mikor gördül be a fekete autó a ház elé. Persze vigyázzunk, mert ha túl jó összeállítást készítünk, lehet hogy rögtön a kommandó ront be a vasárnapi ebéd kellős közepén, az pedig eléggé el tudja rontani az ember hétvégéjét...

Komolyra fordítva a szót: azt az okos embert idézném, aki azt jósolta, hogy a terroristák lassan úgy érik el a céljukat, hogy a tőlük való félelmet kihasználva a demokratikus államok vezetői is olyan diktatórikus intézkedéseket vezetnek be, amilyenek  a terroristák szülőföldjén is legtöbbször uralkodnak.

Aki mégis az USA-ba vágyik, és netán némi bizalmas adatot is magával kíván vinni, annak felhívnáma  figyelmét Bruce Schneier ajánlására: mivel a vámosok erősen el tudják rontani az emeber napját, ha nem adjuk oda nekik a jelszavainkat, ezért érdemes féltett adatainkat a titkosítás mellett el is rejteni egy külön partíción, pl PGP Disk, vagy TrueCrypt segítségével. Ezt nem valószínű, hogy első körben kiszúrják a határon, mikorra pedig az alaposabb elemzés fényt derítene a turpisságra, mi már rég Californiában koktélozunk, vagy Alaszkában vadászunk jávorszarvasra, persze kilépéskor még mindig ránk szállhatnak.

Még jobb, ha az érzékeny információkat titkosítva egy apró USB kulcsra, vagy memóriakártyára mentjük, ami befér akár a zsebünkbe is. Ezt nem valószínű hogy egyáltalán kiszúrják, ha pedig mégis, nyugodtan mondhatjuk pl. azt, hogy a főnökünk küldte a kütyüt egy kinti kollégának, és gőzünk sincs hogy mi van rajta.

Fontos hangsúlyozni, hogy minden esetben bivalyerős jelszót válasszunk!

Persze ez sem tökéletes megoldás (szemét dolog ráállítani a főnökre az FBI-t), de bízom a kedves olvasók fantáziájában :) Az érdeklődőknek ajánlom elolvasásra a teljes cikket, valamint a "steganography" kulcsszó beírását a Google-be!