Egy nem rég megjelent sajtóhír szerint Németország néhány szupermarketében mostantól ujjlenyomatolvasó használatával is lehet vásárolni. Az ember csak ráteszi az ujját a készülékre, és a megfelelő összeg levonódik az illető számlájáról, más szintje az autentikációnak nincs.
Örülhetnénk, hogy igen, ez már az űrkorszak, de jobban tesszük ha előbb végiggondoljuk szépen a dolgokat. Kezdjük talán azzal, hogy ujjlenyomatot szerezni majd pedig hamisítani nem kifejezetten nehéz: ajánlom a MythBusters idevágó részét (lásd lennt), valamint ezt a cikket amely szerint egy egyetemi kutatócsoport játékgyurma segítségével 90%-ban át tudta verni a leolvasókat. Persze mondhatnánk, hogy egy szupermarket közepén elkezdeni gyurmával bűvészkedni nem túl bölcs dolog, de ezzel nem zártuk ki, hogy egy elég ügyes "tolvaj" észrvétlenül tudja kivitelezni a trükköt. Petko Petkov arcképet mellékelne az ujjlenyomat-információhoz, ami talán egy közértesnéninek is megfelelő támpont lehet a csalók kiszúrásához - de az esti csúcsforgalomban nem feltétlenül.
Mi van akkor, ha valaki sikeresen használja az ujjlenyomatodat? Gareth a lúgot vagy egy éles szikét ajánlana, az én állspontom szerint azonban marad hozzávetőlegesen kilenc használható ujjunk, de ugye az is elképzelhető, hogy a ránk leső gazfickók ötösével-tizesével képesek begyűjteni biometrikus adatainkat (pl. egy pohárról).
A tolvajok tehát szembenéznek néhány nehézséggel, de konrántsem annyival, mint pl. egy hitelkártya esetében. Ráadásul a Nagy Testvér számára is nagy haszonnal kecsegtethet egy ilyen rendszer széleskörű bevezetése: Az átlagember valószínűleg minden helyen ugyanazt az ujját használja azonosításra (de a paranoiásabbaknak is legfeljebb tíz lehetőségük van, retinavizsgálatnál pedig ugye még kevesebb a választásunk), nem tűnik tehát bonyolultnak profilt készíteni a felhasználókról, a használt biometriai adat ugyanis univerzálisan azonosítja a hozzá tartozó személyt.
Szép új világ...
