Először is elnézést a kicsit hosszúra nyúlt újévi szünetért, nem volt egyszerű a szilveszter, meg némi hardver problémám is adódott, de már kezdek urrá lenni a helyzeten :P A következő néhány bekezdésben szeretném megosztani a tapasztalataimat 26. Chaos Communication Congressről kedvcsinálónak, és emlékeztetőnek minden érdeklődő és érintett számára.

Talán azzal kezdeném, hogy Berlin iszonyú messze van (ha nem repül az ember). Erre jó felkészülni, és betárazni elegendő ételt, italt, olvasnivalót, illetve minél több hackelhető kütyüt a Rubik-kockától kezdve az RFID olvasóig. És persze némi alkohol sem árt, ha a társaság a helyjegyfoglalási rendszer tökéletlensége folytán kénytelen szembeszállni a szabályokhoz vakon ragaszkodó drezdaiakkal - akiket rosszabb esetben a Kínai Néphadsereg Túristakülönítménye is támogat... Az útról néhány kép megtekinthető a H.A.C.K. vonatkozó oldalán.

A konferenciát a Berlin Congress Centerben (BCC) tartják, és jegyekhez jutni hagyományosan csak a helyszínen lehet. Ennek folyamánya, hogy iszonyatos méretű sorok alakulnak ki, de pánikra semmi ok, a kiszolgálás meglepően gyors, várakozni pedig érdemes, hiszen a négynapos jegyek általában már az első nap elején elfogynak. Kihelyezett sorbanállóként már nyitás előtt volt alkalmam alaposan felmérni a közönséget: az egységkockákon kívül a cumisüvegekkel betárazott kisgyerekes családoktól kezdve a tarajos punkokon és csini művészlányokon át a nyugdíjas hippikig szinte minden társadalmi, politikai és vallási csoport képviseltette magát, a legjobb pedig az volt az egészben, hogy mindenki tudta, mit kell tenni, mikor a sor végéről elindított "PING Kasse - 22:40" feliratú papír odaért hozzá :)

A BCC egyébként maximum 2500-3000 ember befogadására képes, ennyien még nagyjából kényelmesen elférnek az épületben, a vezetéknélküli hálózatnak viszont ez a létszám már sok, így a netet leginkább UTP-n lehet kapni (esetleg 5GHz-en, ha valakinek van olyan kártyája). Emiatt létfontosságú, hogy a csapat legalább egyik tagjánál legyen egy switch, valamint elosztó, mert konnektorból sincs sok. A kényelemre vágyóknak ezen kívül jól jöhet egy összecsukható pecásszék is.

A fentiekből azt hiszem érezhető, hogy a CCC infrastruktúrájának kihasználtsága gyakorlatilag 100%-os, ha pedig az előadókról van szó, inkább 120%-ról beszélhetünk, nem véletlenül közvetítenek minden előadást élőben online. Ebben a posztban nem is szeretnék sok szót vesztegetni ezekre, hiszen aki kíváncsi, bármikor megnézheti őket.

A CCC nem is elsősorban az előadásokról szól, hanem minden másról, amit nem lehet online közvetíteni: a BCC mindhárom szintjén, de főleg az alagsorban berendezett Hackcenterben ("No photos please!") folyamatosan formálódnak a különböző projektek, és mindig van valaki, akivel el lehet beszélgetni mondjuk a LEGO robotok képfeldolgozási algoritmusainak optimalizációjáról, vagy az ASCII pornó szépségeiről.

Apropó pornó... A szervezők idén (is?) voltak olyan kedvesek, és felhúztak néhányszor tíz TB storage-ot, amelyet két 10 Gbps-es linken keresztül bárki elérhetett, akár CIFS megosztásként, RW módban. Ezzel a fájlcsere új dimenziói nyíltak meg,  lehetővé téve az információ gyakorlatillag korlátlan áramlását. Én magam is meglepődtem rajta, hogy milyen csodálatos dolog is ez!

De nem csak a szellem, a test is igényli a táplálékot: A BCC hivatásos catering csapata kinti viszonylatban teljesen barátságos áron méri a hideg- és melegételek széles választékát, a fő energiaforrás azonban a német hackerek körében a Club Mate, ami lényegében egyfajta széndioxiddal dúsított jegestea, az argentín Maté tea leveleiből. A lötty íze elsőre szokatlan, de kellemes, nem tolja fel a pulzusod és a vérnyomásod az egekig, mint a hagyományos energiaitalok, ellenben elég serkentőanyagot tartalmaz ahhoz, hogy hajnal 4-kor még vidáman kódolj, vagy táncolj a c-base-ben.

A c-base a Chaos Computer Club (gyk. ők a rendezvény házigazdái) hackerspace-e, ahol a hivatalos afterparty-kat is tartják. Nekünk volt szerencsénk megnézni a Phenoelit csapat buliját (a megjegyezhetetlen nevű skótszoknyás alapítóatya tárlatvezetését sajnos ki kellett hagynunk), ami minden tekintetben megállta volna a helyét bármelyik itthoni klubban (kár hogy a csapat főállásban nem zenével foglalkozik). Persze az ember nem mindennap táncol együtt olyanokkal, akiknek jól kidolgozott tervük van a világmegváltásra, vagy hobbiból osztják a gyomrosokat az Intel mérnökeinek.

Ennyi ember és látnivaló sajnos bőven sok négy napra, ezért csak az kívánom, hogy jövőre is egy hasonlóan jó csapattal sikerüljön kijutni a CCC-re, remélem, hogy addigra már egy egész vagont megtöltünk! Aki további részletekre kíváncsi, az nézzen be ma holnap kedden 7-től a Fogasházba, lesz IRL élménybeszámoló (és Mate is (becsüljétek meg, mert k*rva nehéz volt...))!