Van egy ősi kínai mondás, miszerint Kevin Mitnick olyan a hackereknek, mint Erdős Pál a matematikusoknak: aki nem ismeri a nevét, nem is lehet igazi szakmabéli. Annyi biztos, hogy akit egyszer elkezd igazán érdekelni a hackelés, előbb-utóbb találkozik Mitnick nevével. A másfél éve amerikában megjelent életrajzi könyvéhez magyarul először az idei ITBN-en lehetett hozzájutni.

Rengeteg legenda és félinformáció kering a tetteiről, sokan valószínűleg a Free Kevin mozgalomról is hallottak. Ez a könyv hivatott hitelesen leírni Mitnick történetét. A sztorikat ő maga szállítja, irodalmi stílusba pedig az a William L. Simon ültette őket, akivel az előző két könyvét is jegyzi, és aki mellesleg a fiatal Kevin Mitnick elleni egyik eljárásban szereplő ügyész ikertestvére.

A könyv Mitnick gyerekkorától indul. Az egész az egyszerű bűvésztrükkökre való rácsodálkozással kezdődött, aztán jöttek az ártalmatlan csibészkedések a haverokkal, belógások ide-oda, majd fokozatosan durvább ügyek következtek. El is kapták, azt gondolná az ember, pár hónap a fiatalkorúak börtönében kijózanító hatással bír. Persze erről szó sincs, a hackelések folytatódtak, a trükkök kifinomultabbak és agyafúrtabbak lettek, az ellenfél és a kihívás egyre nagyobb lett. Közben folyamatosan ment a macska-egér játék a hatóságokkal, eszméletlen izgalmas történeteket kapunk a legnagyobbak meghackeléséről, az FBI csapdáiról, a social engineering igazi erejéről. Mitnick hihetetlen kurázsiról és pofátlanságról tesz tanúbizonyságot (felhívni azt az FBI ügynököt, aki az ellened folyó hajtóvadászat vezetője és megkérdezni tőle, hogy mióta hallgatják le a telefonod nem kis tökösséget kíván :)). A végén persze kattan a bilincs és hosszú évek következnek a hűvösön. A jogi eljárásban tapasztalható alapvető alkotmányos jogok - ami függetlenül attól, hogy mit követett el, mindenkinek jár - megsértése hívta életre a Free Kevin mozgalmat.

Nagyon fontos kiemelni, hogy Mitnick nem angyal és nem is ártatlan áldozat. A könyvben leírt grandiózus és lehetetlennek tűnő törések akkor is törvénytelennek számítanak, ha a hackert csak a kíváncsiság vagy a kihívás hajtja. Aki jó bulinak tartja az így szerzett hírnevet, az gondolkodjon el azon, hogy milyen lehet folyamatosan abban a tudatban élni, hogy nem biztos, hogy haza tud menni este, mert lehet, hogy a rendőrök éppen feltúrják a lakást, és akkor csak az marad, ami épp nála van.

A kép viszont, amit Mitnick önmagáról sugallni próbál, alapvetően követendő hozzáállás lehet mindenkinek. Állítása szerint sosem okozott kárt, a kiválasztott ellenfél legyőzése volt a cél, nem a vandálkodás. Egy jó analógiát is talált erre: a sakkban is csak annyi a cél, hogy feldöntsd az ellenfél királyát, és nem az, hogy ezután még az összes fennmaradt bábuját is leszedd a tábláról. A károkozás persze viszonylagos, hiszen a nyomozati költségek és a rendszergazdai túlórák is átválthatók USD-re. Ezek viszont még mindig eltörpülnek amellett, amit valóban okozhatott volna. Letartóztatásakor több tízmillió dollárnyi, akár azonnal készpénzre váltható információn csücsült, mégis ügyvédet kellett kirendelni mellé, ill. ismerősökön keresztül talált jogászok védték ingyen, mert nem tudta kifizetni a költségeket. (A károk megbecsülésekor persze a cégeket sem kellett félteni...) Összességében végül elég olcsón megúszta. A könyvben leírt hackelések töredékéről tudott egyáltalán a vádhatóság, és ebből sem tudtak mindent rábizonyítani. Egyes tettekről most írt először és én élek a gyanúval, hogy nem is írt le mindent.

Van viszont egy nagyon fontos tanulsága a történetének. Bár az események, főleg a nagy cégek elleni támadások a kilencvenes évek elején-közepén játszódnak, a biztonságtudatosság csöppet sem javult azóta. Mitnick fő fegyvere a social engineering: kidumálni a célpontból a legbizalmasabb titkaikat. Minek jelszavakat találgatni meg exploitokat reszelgetni, ha fel is lehet hívni a fejlesztőt, hogy ugyan csomagolja már be a forráskódot és küldje már el ftp-n? Az informatikai környezet persze hatalmasat változott azóta, de a felhasználók fikarcnyit sem. Talán nem túlzás azt mondani: sőt.

Mitnick 2000 januárjában szabadult, jó útra tért és ma saját biztonsági cégét vezetgeti, miközben körbehaknizza a világot. Hírnevét a médiának köszönheti, mely hisztérikusan karolta fel nem mindennapi történetét. Legnagyobb tragédiája egyben legnagyobb szerencséjévé is vált: nem tudott leállni.

Kevin Mitnick egy TV show keretében használt újra számítógépet, miután letelt 8 éves eltiltása