9 éve tanítok. 6 évig gimiben, 2 évig főiskolai tanárként, 2 éve egy linuxos cégnél nagyvállalati megoldások oktatójaként próbáltam-próbálok rávilágítani néhány buktatóra, ami az IT világban érheti az embert.

Anno középiskolai tanár-rendszergazdaként kezdtem a pályafutásomat a Sulinet program indulásakor. Biztosan emlékeznek még sokan azokra az időkre, amikor a P-166/32M gépekre Win'98-at kaptunk, a PPro szerverre meg NT 4.0-t, amit a 64k-s ISDN vonalon át menedzselhettünk volna otthonról. Én már akkor - többedmagammal - láttam, hogy hatalmas boom várható a világban, de sajnos az is látszott, hogy az oktatási vezetés nem fogja tudni biztosítani semmilyen módon azt, hogy a magyar diákok felzárkózhassanak külföldi társaik mellé. Az intézmények nem kaptak pénzt az infrastruktúra üzeneltetésére, sem a szoftverbeszerzésekre, így hallgatólagosan szinte mindenhol lopott szoftvereket használtak - kivétel azok, akik már akkor nekikezdtek a Linuxnak.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az igazgatóm szabad kezet adott mindenhez, így a szerverekre és a desktop gépekre is nyílt forrású szoftvereket telepíthettem. Ez 1999 körül volt, amikor a Linux éppen csak kezdett itthon a köztudatba szivárogni. A diákjaim, és megdöbbentő módon a szüleik is (5 évfolyam, összesen 10 osztály) az első perctől kezdve örültek, hogy valami olyat kapnak az iskolában, ami új, gondolkodásra késztet, nem a megszokott, rutinszerű környezetet adja. Természetesen volt néhány ellenkező, akik azt hangoztatták, ami itt is felbukkant, ti. hogy "azt kell tanulni, amivel az ember az életben is találkozik". Csakhogy én már akkor is azt a mára már elcsépeltnek tűnő ars poeticát vallottam, hogy a diákot nem Wordre, hanem szövegszerkesztésre kell megtanítani, hiszen ha megismeri az igazi értelmét a szoftverek használatának, akkor bármilyen megfelelő eszközzel képes lesz hatékony munkát végezni - jól is néznénk ki, ha az asztalos csak X fúrógéppel dolgozna, mert annak ismeri a gombját és ha kezébe adnak egy másikat, akkor megijed.

Szerveroldalon sokkal könnyeb volt a dolog, ui. én felmértem, milyen szolgáltatásokat szeretnének a tanári kar tagjai, és én azt adtam nekik. Nálunk már akkor saját domain, webes mailszolgáltatás és spam-, vírusszűrés volt, amikor sok cégnél sem gondolkodtak ilyen drága megoldásokon.

Amikor mindezek ismeretében meghívtak egy ismert főiskolára tanítani, ott már tudatosan ezeket kérte tőlem az intézmény vezetősége. A feladatom az érintett szakokon oktatott tárgyak (webes alkalmazások, digitális képfeldolgozás, stb.) "nyíltforrásúsítása" volt - hadd ne szerénykedjek, óriási sikerrel, alig lehetett hozzám bejutni.

Mindenkori munkám során két trükköm volt: egrészt folyamatosan fenntartottam az érdeklődést, példákat felhozva, életszerű helyzeteket teremtve, az oktatott dolgok hasznosságát bemutatva, másrészt mindig tanultam. Megállás nélkül, a mai napig. És azt látom, hogy azok a tanárok/rendszergazdák, akik nyitottak és túlteszik magukat a "kis pénz - kis foci" elven, azok igenis képesek új technológiákat megismerni, felhasználni és megszerettetni a diákokkal. És ha ők is rájönnek, hogy nem csak Quake meg istentudjami létezik, akkor máris előrébb vagyunk egy olyan generációval, amelyik hajlandó gondolkodni és tanulni, tehár produktumot előállítani.

Röviden visszatérve az eredeti hírre: az állam kötelessége a fejlesztés elősegítése. Nem azzal, hogy X szoftvercég Y termékcsaládját megveszi, hanem úgy, hogy támogatja azokat az intézményeket és/vagy szervezeteket, ahol produktív, kollaboratív munka folyik. Ezek a szervezetek a kapott támogatásból olyan fejlesztéseket végezhetnek, amelyek nemzetközi piacokon is megállják a helyüket. Úgyis sír mindenki, hogy a K+F-re szánt pénz elenyésző itthon, éppen ezért talán az államnak kellene jó példával elöl járnia.

Másik kedvenc példám az az autóipari elektronikai cég, amely kb. 20 millió forintos labort adott az egyik szakképző iskolának, mondván, ha a kikerülő szakemberek ismerik a terméküket, akkor az már önmagában növelheti a piaci részesedésüket, másrészt az oktatás során használt tesztelés, hibakeresés eredményét felhasználják a termékeikben. Tetszenek érteni? Nem az iskolának kell megvenni az eszközt, hanem a gyártó adja, ingyen (ráadásul ez műszaki cikk, nem szoftver)...

Ja, lemaradt az érdekesség:
van egy naaaagy magyar, közfeladatot ellátó cég, amelynek az egyik kulcsszoftvere egy picike magyar fejlesztőcske kezében van sok-sok éve. Ha neadja isten összevesznének vagy meghalna a developer, akkor megállna az ország pár napra. És ez nem vicc.
Ja, hogy esetleg nem proprietary sw-t kellett volna itt használni?