Ebben a pillanatban értem haza az ISACA havi rendszeres - de ezúttal némileg rendhagyó - találkozójáról, melynek témája a hackerek és az IT-biztonsági szakemberek szembenállása és együttműködési lehetőségeik voltak. Vittem jegyzetfüzetet, hogy az említésre méltó dolgokat megörökítsem, de erről sajnos teljesen megfeledkeztem, ezért most kénytelen leszek a memóriámra hagyatkozni, de azért megpróbálom összeszedetten tartani a mondandómat:
Mikor összeverődött a jelenlegi és régi "bűntársakból" álló banda, természetesen rögtön elkezdtük végigvenni a lehetséges forgatókönyveket, melyek közül a két legrémisztőbb az volt, hogy hatalmas szardobálás kerekedik a "két tábor" között, valamint hogy totális unalomba fullad a műsor. Nos, örömmel mondhatom - bár nem szeretem lelőni a poént - hogy ezek közül egyik sem következett be :)
Persze a "műsor" eleinte csendesen indult, lement néhány slide, de az eddig megtört fontosabb magyar szolgáltatók bemutatásakor végre elkezdődött egyfajta "sztorizgatás", amiből lassan kezdett kialakulni a várva várt vita. Ez talán a jól célzott "Van itt valaki az XY banktól/cégtől?" vagy "Az egyszer egy igen ismert szolgáltatónál..." kezdetű hozzászólásoknak is volt köszönhető, amelyek nem csak a "mi" oldalunkról, hanem az "öltönyös" társaságtól is érkeztek!
Innentől kezdve érezhető volt, hogy egy oldalon állunk, csak egyikünk az IT-biztonság elefántjának ormányát, másikunk pedig a farkát nézi. Maga a prezentáció ettől a pillanattól tulajonképpen csak a gondolatfolyamok mederben tartására szolgált (változó hatékonysággal), mivel a kibontakozó vita során a magyar IT-biztonsági helyzetet valamint ennek viszonyát a hackerekkel nagyrészt körbejártuk.
A legnagyobb érdeklődést kiváltó témák (már amennyire részekre lehet bontani az elhangzottakat) a hacker, mint fogalom, a hackelés és munkaerőpiac igényei, valamint a hackelséhez kapcsolódó erkölcsi aggályok voltak. Ezek közül én az első témát emelném, ki, mivel az ezzel kapcsolatos hozzászólásokból világosan kiderült az, hogy a magyar emberek gondolodásából a klasszikus értelemben vett "nagygép" hacker már érthető módon kiveszett, az új generációs, nem-hivatásos fehér/szürkekalaposok fogalma viszont még nem jutott el a legszűkebb rétegeken kívülre sem! Ez nem tudom, hogy országspecifikus jelenség-e, minden esetre elszomorítónak találom a dolgot, mivel ez azt jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett, a felfedezés szépségéért művelt hackelés feledébe merült. Pedig az egyik úr ezen mesterség művelőinek szellemiségét egyenesen az őskeresztényekéhez hasonlította, ezt figyelembe véve pedig nagy ostobaság lenne részünkről, ha hagynánk ezt a kis szubkultúrát odaveszni!
Az ISACA.hu-s hírdetmény azzal a kérdéssel zárul, hogy "Vajon ki fog többet tanulni avagy ellesni a másiktól?" Nekem meggyőződésem, hogy mindkét tábor értékes tapasztalatokkal lett gazdagabb és a találkozó elérte célját: sikerült a "törvényen kívüli" hackereknek és a "törvények közé zárt" IT-security szakembereknek megmutatni, hogy amit egy köztük álló szakadéknak hittek, az legfeljebb csak egy kisebb árok, melyen megfelelő elhatározással bárki átléphet. Előrébb tarthatna a szakma, ha több ilyen alkalom lenne, szóval hajrá!