Biztos sokan ismeritek azt a városi legendát, amely arról szól, hogy az űrkutatás hajnalán a NASA rengeteg pénzt ölt egy gravitációmentes térben is működő toll kifejlesztésére - míg az oroszok ceruzát használtak.

Ez a kis történet jutott eszembe, mikor először olvastam arról a brit cégről, amelyik egy új technológiát szabadalmaztatott az RFID kártyák védelmére: egy kapcsolót. Az ötlet triviális, ugynakkor - véleményem szerint - zseniális. A kártya akkor és csak akkor lép működésbe, ha tulajdonosa a plasztikkártyára laminált kapcsolót az ujja közé szorítja, így hatákonyan elkerülhetőek azok a gyakran felmerülő támadási forgatókönyvek, melyek során csak a tulajdonos közelébe kell kerülni ahhoz, hogy leolvassák a kártyáján található érzékeny adatokat.

A megoldás előnye, hogy csupán egy 70 mikron vastag, speciális polimerréteggel kell a kártyát kiegészíteni, nem kell nagy és kényelmetlen árnyékoló tokokkal vacakolni. Bár az újítás nyilvánvalóan nem helyettesíti a többi biztonsági eljárást - pl. a megfelelően implementált kriptográfiai eljárásokat - de a távoli letapogatások kivédésének utolsó, masszív bástyája lehet.