Az OAuth egy nyilvános protokoll, amely biztonságos, információcserére alkalmas interfészt nyújt különböző szolgáltatások számára. Segítségével megoldható, hogy egy felhasználó az egyik szolgáltatónál (Service Provider) tárolt, privát adatait (Private Resources) egyszerűen átadhassa egy másik szolgáltatónak (Consumer) anélkül, hogy előbbinél használt belépési adatait utóbbi tudomására hozná.

Azonban mint kiderült, a protokollon keresztül egy felhasználó rávehető, hogy privát adatait egy támadó kezére játssza anélkül, hogy erről tudomást szerezne.

A támadónak ehhez egy érvényes autorizációs kérést kell küldenie a Consumernek, ami erre egy kérés tokent (Request Token) tartalmazó URI-val válaszol. Ez után a támadó, ahelyett, hogy a linket követve bejelentkezne a Service Providerhez, ráveszi a felhasználót, hogy helyette tegye meg ugyanezt. Az áldozat ekkor csak annyit tapasztal, hogy az egyébként megbízható Service Provider engedélyt kér, hogy hozzáférést adjon a szintén megbízható Consumernek a privát adatokhoz. Amennyiben a felhasználó megadja belépési adatait, a támadó  a Request Tokent felhasználva ezután bármikor hozzáférhet az áldozat adataihoz.

A sebezhetőséget az OAuth fejlesztőcsapata is elismerte, az egyébként béta állapotú  protokollt használó Yahoo!, Netflix és Twitter (másokkal egyetemben) pedig jelenleg szüneteltetik OAuth-os szolgáltatásaikat.

Ez (kivételesen) egy valódi protokoll sebezhetőség, nem az implementációkkal van a baj, de egy tesztfázisban működő jelöltnek ez még megbocsátható...