Meglepetésként nem a CNetes interjúsorozat harmadik tagjával folytatom a sort. Kevin Mitnickről már úgyis mindenki tud mindent... Helyette ismerjétek meg Daniel Schmitt-et, a WikiLeaks egyik szabadságharcos alapítóját (az eredeti interjút a gulli-n olvashatjátok)!

Ez az interjú első része, itt kezdett el kisülni a szemem az egésznapos monitorbámulástól. A többit kapjátok, ha visszaértem a vízpartról...

 Hogy jött a WikiLeaks megalapításának ötlete? Milyen csoportok álltak a háttérében az ügynek?

A WikiLeaks-t azon emberek egy csoportja készítette, akikkel különböző okok miatt a technológia, emberi jogok, újságírás és jog határmesgyéjén összefutottam, hogy a társadalommal kapcsolatos különböző megfigyeléseket elemezzünk, és olyan struktúrákat hozzunk létre, melyek sikeresen javítanak az ismert problémákon.

A projektet vezérlő meggyőződése, alapja, az abban való hit, hogy szabad információhoz és kommunikációhoz fűződő jog az élethez való jog szerves része, és sikeres együttélésünk alapja az információs társadalomban. Anélkül, hogy lehetőségünk lenne jólinformáltnak lenni, hogy cselekedhessünk amikor szükséges, hogy megelőzzük vagy kijavítsuk a társadalom hibáit vagy fejlődési irányát, anélkül, hogy szabadon kommunikálhatnánk, a szabad élet nem lehetséges. Különösen mivel cselekedeteink nagy részének manapság globális következményei vannak.

Az ameggyőződés, hogy az információcsere csak cenzúrázatlanul, a cenzúra lehetősége nélkül történhet egy szabad világban és világért, és hogy az információcsere védelemre szorul, az ami alapvetően definiálja a WikiLeaks-t.

Utóbbi különösen fontssá válik ha internetcenzúráról (amit a gyermekpornográfia visszaszorításaként van deklarálva) beszélünk itt Németországban, skandináviában vagy Ausztriában. A cenzúra - akármilyen formában jelentkezik is - bele fog szólni a semleges internet kommunikációjába. Ahogy teljesen értelmetlen lenne a tudakozót lehallgatni azért, hogy megakadályozzuk a drogokhoz való hozzáférést, ugyanúgy értelmetlen megpróbálkozni gyerekpornó publikálásának megfékezésével DNS blokkoláson keresztül. Nem beszélve annak következményeiről, ha reklámcéllal szűrnénk a tudakozót.

De a legfőbb motivációnk jóval átfogóbb: Az információ szabadságának ügye. Mivel a szabad információ az egyetlen eszköze annak, hogy megismerjük és kijavítsuk a társadalmi visszaéléseket. A cenzúra ezzel pontosan ellentétes. A szabad kommunikáció csak addig szabad, amíg valaki nem defeiniálja, hogy mi az ami szabad.

 A WikiLeaks egy mechanizmus, amely ellenáll, megpróbál a cenzúra ellen dolgozni, bárhol is történjen az,és megpróbál el digitálisan korrekt és végtelen adatrekordot garantálni az emberiség jogaiért és történelméért.

A WikiLeaks megpróbálja helyreállítani a média jogilag és tényeiben instabil állapotát, különös tekintettel az oknyomozói újságírást, hogy megvédje a forrásokat és az általuk közölt anyagokat a harmadik felek állításaitól, hogy kompromisszum nélkül tájékoztassa a nyilvánosságot, és hogy egy globális, információalapú szövetséget hozzon létre.

Van valamilyen különleges "filozófiátok"? Ha igen, akkor fel tudnád vázolni tömören?

Tömören nehéz lesz! Ahogy már említettem, voltak meglátásaink a világ állapotával kapcsolatban és gondoltuk megpróbálunk megoldásokat nyújtani.

A legtöbb olyan fejlődésünkben mutatkozó eredmény, amely a mai napig sérti társadalmunkat, ezidáig túl sokáig maradhatott titokban. Minél zártabb és titkolódzóbb egy rendszer, annál inkább ki van téva a hibáknak és kihasználtságnak. Beszélhetünk akár technológiáról, cégekről vagy a kormányokról. Többek között ez az oka annak, hogy az oknyomozó újságírás és az áttekinthető információnak minden társadalomban, de különösen a miénkben alapvető jelentőséggel bír.

Hogy rávilágítsunk a visszaélésekre egy zárt, nem átlátható rendszerben, szószólókra van szükségünk: emberekre, akik eljuttatják az információt a nyilvánosságnak, szembemenve azok rendelkezéseivel és olykor önnön érdekükkel is. Ezek az emberek olyanok, mint valami természetes folyamat a zárt társadalmak szabályozására: minél több visszaélés történik egy rendszerben, nő annak az esélye, hogy jön egy bátor ember [Neo :)], aki a moralitás és az emberek érdekében nyilvánosságrahozza a visszaéléseket. Ezek az emberek a társadalmunk nélkülözhetetlen részét képezik, ezért minden áron meg kell védeni őket.

Különösen káros a szószólók olyan módon történő kriminalizációja, ahogy a leginkább Ursula von der Layen családügyi miniszter által támogatott új, német gyerekpornóellenes törvény esetében már készülőben van.

A WikiLeaks egy szisztematikus eszme, amely ezen a filozófián alapul, és ezt valósítja meg a gyakorlatban, hogy javítsa és optimalizálja a társadalmunk vállán nyugvó problémahalmazt. Társadalmi problémaként felfogva, a technológia segítségével megvalósítva.

Mi hajt előre ebben a projektben? Mi az ami számodra különösen fontos?

A WikiLeaks feladata, hogy jogilag és technikailag is biztosítsa a névtelen forrásból származó elérését és a széles nyilvánosság részére történő közzétételét. Emögött a hajtóerő az, hogya mindenki számára lehetővé tegyük a társadalmilag fontos dokumentumok elérését. Ez lehetővé teszi a média számára, hogy első osztályú forrásból származó anyagokhoz juthassanak, még a mostani megszorítások és az oknyomozó újságírás haldoklása közben is.

A wikiLeaks egy ígéretet tesz. A forrásaink bízhatnak abban, hogy kompromisszum nélkül megtartjuk a szavunk. Azt hiszem a mozivációnk ennek a motivációnak a megtartása, aminek pozitív hatása van az egész világon.

Ezen kívül a WikiLeaks-szel való munka naponta pozitív élményekkel gazdagít. Az egész nagyon dinamikus és a legkülönbözőbb tartalmakkal és kontextusokkal hoz kapcsolatba.  És hihetetlenül jó érzés látni azokat a napi csodákat a világ valamely táján, melyeket itt katalizálunk, a bátorságot és annak bemutatását, az ellenállást és az igazságtalanság elleni küzdelmet. Ez egy nagyon hatékony társadalmi mechanizmus, amit támogatni kell.

Azt is szeretnénk látni, hogy hogyan fejlődik a platform az 1.0-ás kiadás után. Még mindig béta fázisban vagyunk, amiben a WikiLeaks megmutatja amit lehet. És a projekt sikere felbátorítja az embereket, hogy kiengedjék a szellemet a palackból, és lecsapjanak minden elérhető információra.

Miért pont a wikiLeaks nevet választottátok? Miért olyan különleges a Wiki koncepció céljaitok elérése szempontjából?

Először a Wiki ötlet ahhoz kapcsolódott, hogy meg akartuk alapítani első nyilvános hírszerzőszolgálatot. Egy rendszert, amelyben egy csomó állampolgár részt vehet, amelyben a WikiLeaks minden információt elérhetővé tud tenni olyan módon, amely egyfajta "Nyílt Forrású Hírszerző Közösség" megalakulásához vezethet, egy jól informált állampolgárokból álló globális közösséggé, szembeszegülve a mostani világ visszaéléseivel.

Ebben a kontextusban azonban a valóság kicsit rácáfolt a WikiLeaksre. Csak a legelszántabbak találhatnak pl. Gulliról szóló történeteket. És még így is kevesen vannak, akik megértik azoknak a dokumentumoknak a halmas hatását a lokális és globális politikai és szociális érdekeinkre. A hatását ránk, mint jól informált állampolgárok szövetségére.

Emellett úgy gondoljuk, hogy mindez elgalábbis részben a publikációnak és a WikiLeaks MediaWikiben történő szub-optimális megjelenésének tudhatjuk be. De nem adtuk fel a reményt. Az 1.0-ás változat meg fogja oldani ezt a problémát.

Ismertségünk folyamatosan nő köszönhezően egyebek mellett a Twitternek. Egy jobb interfész, és egy igényeinkhez jobban igazodó platform az 1.0-ában minden bizonnyal hozzá fog tenni hatékonyságunk növekedéséhez mindenki számára az Interneten. Ez több nézőpontot is magában fog foglalni a Wikinél, ami eltekintve a viták lehetőségtől nem igazán jó alap a platformunk számára. És a viták is sokkal jobban megvalósíthatók a Reddit szoftvere segítségével.

Hogyan finanszírozzátok a projektet? Kizárólag adományokból gazdálkodtok?

Nehéz lenne kimutatást készíteni a projekt finanszírozásáról. Először is jól el kell különítenünk üzemeltetése és tartalom-jellegű részekre. Az üzemelteti rész foglalja magában az infrastruktúránk karbantartását, míg a tartalomhoz kapcsolódó teljesen elkülönül ettől és teljesen másként is van finanszírozva. Előbbi nagyrészt olyan emberek segítségével történik, akik rackhellyel, árammal és sávszélességgel támogatják a projektet. Mivel a projek szerverkapacitás szempontjából jól skálázható, a hozzájárulások szétdarabolhatóak aszerint, hogy az adományozók mit tudnak felajánlani. Mindez elég jól skálázódik, de a költségeit nehéz lenne megbecsülni. Ehhez kellene valaki egy központi helyen, aki tudja, hogy pontosan hány szerverünk van, és ezek hol találhatóak.

A tartalmi részt nagyrészt azok viszik, akik idejüket és más személyes forrásaikat kihasználva segítik a platformot. Ez kimerülhet a dokumentumok ellenőrzésében, a sajtómegjelenésekre történő odafigyelésben, vagy egyszerűen a Wiki rendbentartásában. Ezt nehéz számszerűsíteni. Mennyit érne az idő ebben a pillanatban, mikor a Gulli olvasóinak kérdéseire válaszolok, ha kiállíthatnék egy számlát ezért a projekt felé. Ki lehetne számolni, de erre tényleg senkinek sincs ideje.

Igen, kapunk adományokat, és ezek jelentős része Németországból érkezik. Nagyon köszönjük! Ezek segítenek a projekt költségeinek legalább egy részét, pl. a hardverbeszerzést fedezni vagy hasonló. A probléma ezzel az, hogy sajnos az egyéni adományokkal nehéz előre számolni, mivel mértékük gyakran egy-egy izgalmas dokumentum vagy történek megjelenésétől függ.

Mostanában éppen jobb alapokra igyekszünk helyezni a WikiLeaks finanszírozását, melnyek érdekében nagy alapítványoknál kopogtatunk, melyek célja az oknyomozó újságírás, a korrupció, az igazságtalanság visszaszorítása, pontosan olyan célok, amelyeket mi is el akarunk érni. És ebben nagyon jók vagyunk, tehát optimista vagyok.

Ezzel kapcsolatban lehetőségünk van arra, hogy munkánkat a Wau Holland Alapítvány, egy morális bátorságot, információszabadságot és médiatörténetet támogató szervezet támogassa. Úgy ahogy pl. az európai TOR project esetében, az adomáényokat az alapítványak lehet befizetni, hogy szükség esetén mi felhasználhassuk azt. Ez egy hatalmas lépés számunkra. Nagyon boldogok és büszkék vagyunk, hogy a Wau Hollan Alapítvány úgy határozott, szolidaritást vállalva támogat minket.

Hogy történik az új tartalmak gyorsellenőrzése?

Az ellenőrzés módja minden esetben más, ezért nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Leginkább három területen végzünk ellenőrzést: a technikai részen, a tartalmon és a környezeten. Ezeken a területeken vannak embereink, akik jártasak a dokumentumellenőrzésben, és lényeges következtetéseket tudnak levonni. Mivel minden dokumentumnak más a története, az ellenőrzési folyamat mindig egyedi és más-más szakértőket kíván.

Ahogy más szakmákban is, ezt jó hírnévvel rendelkező emberek végzik, jelenleg pusztán jószándékból, fizettség nélkül. Másrészt ez a munka lehetővél teszi a munkát egy olyan környezetben, melyben nagytudású emberek az információhoz fűződő jogban való mély hittel jöhetnek össze. Függetlenül saját érdekeiktől, kizárólag a projekt által meghatározott dokumentumok felülvizsgálatáért.

Nem azért vizsgáljuk meg a dokumentumokat, hogy ítéleteket hozzunk, például a törvény vagy a tartalom szempontjából. Ez nem lehetséges, és nem is kívánatos a forrásainknak tett ígéretünk fényében, így ezt nem tartjuk az ellenőrzés részének. A WikiLeaks csak publikál.

Melyik volt az az eset amely legjobban megmutatta a WikiLeaks jelentőségét?

Mivel a WikiLeaks szinten érezteti hatását, sok ilyen példa is van. Vannak példák helyi esetekre, "kis csodákra", melyek közvetlenül segítették az embereket. Ezek egyszeri esetek, melyeket nehéz összehasonlítani egy 3 milliárd dolláros korrupcióval, adó elől rejtőzkődők százmillióival, a guantanamoi kézikönyvekkel, politikai gyilkosságokkal Kenyában és Kelet-Timorban, a korrupcióval az EU parlamentben, vagy hasonlókkal. De ezek mindegyikének megvan a maguk értéke, és tanúként állnak a visszaélések egyre inkább az elért társadalmi igazság felett is.

Az érdekes az, hogy hogyan is történik mindez:

• Az angliai Barclay Bankkal kapcsolatos dokumentumok publikálását - melyek egy olyan hatalmas céghálózatról szóltak, amely engedély nélkül vehetett ki pénzt az intézetből - megtiltották a Guardian számára. Először le kellett venni a dokumentumokat az online kiadásból. Aztán le kellett törölni, hogy a WL publikálta az információt. Mindössze azzal, hogy a WikiLeaks nevét megemlítették, a parlament azonnal lehetővé tette a publikációt a sajtó számára, hogy a brit nyilvánosság tudomást szerezhessen az anyagról.
• Legalább ilyen érdekes a történet a Szcientológiai Egyház szinte teljes munkásságának publikálásáról, és arról, hogy hogyan hátráltak meg a jogi útra tereléstől, talán a Swiss Julius Baer Bank bukásának hatására. A szcientológia után érdeklődve elolvashatod az összes eredeti anyagukat, hogy miről is szól ez a szekta.
• Aztán ott van a több mint 6500 Kongresszusi Kutatási Szolgálat Jelentés, melyeket ma már maguk az USA kormányhivatalai hosztolnak. Egy példa arra, hogy hogyan lehet aktívan segíteni a kormányzás átláthatóságának fenttartásában a saját kormányunknak.

Megszámlálhatatlan előrelépés a világ minden pontján, életünk minden szintjén.

Az ezt működtető erő annyira komplex, mint amennyire a társadalom sokszínű. Megszámlálhatatlan dolog történik világszerte. És nagyon érdekes mozgások fejlődnek itt Németországban is, egy olyan nagyon nagy és aktív, extra-parlamentáris és kétpárti ellenzékkel, amely a CSU és bűntársa, az SPD által átvert cenzúratörvény ellen küzd. Egy extraparlamentáris ellenzék, amelyik nagy erővel és hanggal rendelkezik, csak azt kell tudnia, hogyan használja ezt a közeli jövőben.

És mindez, a társadalmi tényezőkön kívül azért történt mert azok az emberek a WikiLeaks által informálódhattak. Ez a téma önmagában megmutatja, hogy milyen fontos minden témában - ez esetben az internet és a kommunikációnk szabályozásáról - nyílt, átlátható, és kompetens vitát folytatni, és hogy a naprakész, nem publikus információk közlése hogyan tud hozzátenni ehhez. Segítségével, a dolog átlátszóvá tételével befolyásolható és kritizálható a most zajló politikai folyamat.

Folyt köv.