Ennek is vége, és azt mondom: klassz volt. Megérte elmenni, főleg úgy hogy most volt jegyem is. XD  (A cégem beszponzorált. Köszi apu! :)) A Hacktivity 2.0-n még kipengettem a jegy árát, azóta tradicionálisan belógtam mindegyikre. Most is beültem néhány előadásra, ebből kettő ami érdekes volt, de volt kettő ami kiverte a biztosítékot. Az egyikről 10 perc után kijöttem: miután rájöttem hogy mire akar kilyukadni, és mielőtt agyrákot kapok a szorulásos-nyöszörős angol miatt. Ahogy elnéztem, nem voltam egyedül ezzel a besokallással, jöttek utánam páran. ^__^ A másik amiről elmenekültem pedig egy olyan téma volt, amivel 10 évvel ezelőtt is ciki lett volna kiállni: Spot the Web Vulnerability. Az ember elmondta hogy mi az az SQLi, XSS, FileInclusion. Én arra számítottam hogy valami új technika, támadási vektor, esetleg módszertan lesz. Hát nem az volt. Arrrgh! Azokat az előadásokat szeretem amik újat hoznak, amit még nem olvastunk... Meg az se baj ha picit mélyebben technikai.

Boldi (CrySyS Lab) előadása a Stuxnet/DuQu/Gauss/stb vírusokról kellemes volt, de végig ott kaparászott bennem a gondolat, hogy ha ez csak a felszín, akkor mi lehet a mélyben? Amit még megemlítenék az Dnet előadása, ami tömören arról szólt hogy hogyan lopjunk adatot a billentyűzet 3 ledjének segítségével. Összefoglalom: 3 led = ebből 1 órajel, 2 adatbit. Zsivány. ^__^

A helyszín egész jó volt. Szerintem. A dóm egyes előadásoknál kicsinek bizonyult, másoknál meg a nagyterem tűnt túl nagynak. Kint a kertben pöfékelni és kávét szürcsölve sztorizgatni a kockákkal a nyugiban ... az jó. Na ez nincs a hétköznapokban.

Mindenkinek akivel eddig beszélgettem erről, egyetértett velem abban hogy a Hacktivity-re nem az előadások miatt járunk. Néha kiesik egykét érdekes prezi, jó előadó, esetleg olyan ami eddig nem volt, de nem ez a jellemző. Nem ezért éri meg. Az emberek azok akik miatt megéri. A jó sztorik, a pioneer agyalások nem az előadásokon hangzanak el, hanem kint a workshopokban, a teraszon, az előtérben beszélgető emberek között. Itt Hacktivity-n, térben és időben van jelen az a pár tucat arc, akikkel anno csak IRC-ről ismertük egymást, akik benne voltak a zsiványságban, az ország/világ különböző pontjairól. Nem tudtuk hogy néznek ki, mi a polgári nevük, de tudtuk hogy milyen témában kit kell kérdezni. Ezek az arcok akik megmaradtak, azok kb. itt vannak. A sztorizónában még pár szóban megemlékezünk a renegátokról, akik nyom nélkül eltűntek: Egyik építészmérnök lett, a másik megházasodott, a harmadikról akkor hallottunk utoljára amikor IRC-n közvetítette hogy a rendőrök most lépnek be egy házkutatási paranccsal és az anyja próbálja meg feltartani őket. :/ Mindenkinek megvan a maga története. Mindenki más utat járt be, nincsenek már nagy lázadások, mindenki megfontoltabb lett... Most ezek az arcok mind nagy, komoly cégeknél húzzák felelősségteljes pozíciókban.

Jó látni ezeket az embereket, jó beszélni velük, megosztani és begyűjteni a gondolat-magokat. Asszem nekünk inkább erről szól a Hacktivity. :)

Buherátor megjegyzése

A társaság nem csak azért fontos, mert találkozhatunk régi ismerősökkel, hanem azért is, mert új arcokat ismerhetünk meg. Sajnos tapasztalat, hogy a legtöbben szégyenlősek ismeretlenül belszállni egy társalgásba, vagy feltenni egy kérdést az előadóknak, pedig egy hacker konfon az etikett ilyen szempontból sokkal lazább: mindenki örül, ha a tudását megoszthatja, és ha új információkkal, ötletekkel, véleményekkel gazdagodik. A rendezvények hangulatát a közönség kell hogy meghatározza, tegyünk érte, hogy a hazai konferenciák még jobbak legyenek!