A Wired újabb izgalmas hackerstoryval lepett meg minket, melyben Max Butler történetét mutatják be, aki elhatározta: átveszi az irányítást a világ illegális hitelkártya-piacai felett. A hét részes történet összeköti az utóbbi idők legnagyobb kártyacsalással összefüggő balhéjait és bepillantást enged egy mindenre elszánt feketekalapos agyába és a netes alvilág működésébe is. Remélem végzek vele még az idén, jó szórakozást!
Max Butler búvóhelyén a hőség szinte elviselhetetlen volt. A berendezés volt az oka. Butler több szerverrel és laptoppal szorította be magát egy stúdiólakásba magasan San Francisco Tenderloin környéke föle, és a processzorok és kijelzők tömege pulzáló hőséget gerjesztett a szobában. Butler vett néhány ventillátort, de ezek nem sokat könnyítettek a dolgon. A villanyszámla olyan magas volt, hogy a házmester azt gyanította, hogy Butler hidrokultúrás drogfarmot üzelemtet.
De Butlernek el kellett viselnie a hőséget, ha irányítani akarta az egész online alvilágot. Majdnem két évtizeden keresztül hackerként tökéletesítette képességeit. Ingyenes hívásokat kezdeményezett a helyi telefontársaságokon keresztül és beférkőzött a légierő számítógépeibe is. Most, 2006 augusztusában az eddigi legvakmerőbb húzására szánta el magát: át akarta venni az uralmat azok fölött a feketepiacok fölött, melyeken a kiberbűnözők a lopott szemlyiségi adatoktól kezdve a hamisításhoz használt eszközökönig mindent adtak és vettek. Ezek az oldalak együttvéve többmillió dollárt termeltek évente és Butlernek volt egy terve, hogy hogyan vegye át felettük az irányítást.
Székében ülve, ujjait a billentyűzeten zongoraművészként pihentetve Butler megkezdte a támadást. A legtöbb illegális online rablás úgynevezett carder oldalakon keresztül zajlott, olyan helyeken, ahol az online bűnözők hitelkártya-, és társadalombiztosítási számokat és más lopott adatokat adhattak és vehettek. Butler egyenként térdre kényszerítette őket. (Ez és a történet többi része bírósági dokumentumok valamint barátokkal és hozzátartozókkal történt beszélgetések alapján lett rekonstruálva; Butler nem volt hajlandó nyilatkozni). Először áttörte a védelmüket, rávéve SQL adatbázisszervereiket hogy a saját parancsait futtassák, vagy egyszerűen egy-egy hackelt jelszóval lépett be. Mikor bennt volt, leszívta az összes adatot, beleértve az oldalakon kereskezők felhasználóneveit, jelszavait és e-mail címeit. Aztán kivégezte őket, olyan játszi könnyedséggel ürítve ki az adatbázisokat, mint ahogy a gyújtogató lángra lobbant egy gyufát. Két teljes napig dolgozott, amikor kimerült, a lakás kinyitható ágyán aludt egy-két órát, aztán felkelt és folytatta tovább. Butler az Iceman nevet használva emailt küldött azoknak, akiknek a hozzáférését megszerezte. Ahogy írta, ha akarták, ha nem, most már a saját oldalának, a CardersMarket.com-nak a tagjaivá váltak. Butler egyetlen bátor csapással felállította az Internet egyik legnagyobb, 6000 felhasználót számláló bűnözőknek szánt piacterét.
Az egész az üzletről szólt. A lopottadat-piac túl sok, hibáktól és besúgóktól hemzsegő oldalra aprózódott el. Az egész alvilág fölött uralom átvételével Butler egy olyan piacot teremtett, melyben saját maga is megbízhatott. De még ennél is fontosabb volt, hogy kielégíthette versengő ösztöneit is. Offline módban Butler egy kedves óriás volt, nagylelkű és érzékeny. De belső erődjének magányában Iceman könyörtelen mohósággal folytatta online birodalmának építését. Valójában nem a pénz érdekelte. Ő azt akarta bebizonyítani, hogy ügyesebb, bátrabb és keményebb, mint bárki más.
A hatalomátvétel Butler erőfeszítéseinek betetőzése volt, de egyúttal pályája zuhanásának kezdetét is jelentette. Akciói az igazságszolgáltatás célpontjává tették, akik számára ő jelentette a számítógépes bűnözők új fajtájának megtestesülését, azokét a pénzsóvár kibercsalókét, akik már sokkal nagyobb csapást jelentenek az Internetre, mint kikapcsolódásként hackelő társaik. Az egyre növekvő carder fórumok világszerte ehetővé tették a tolvajoknak, hogy adatokat, eszközöket és szolgáltatásokat vásároljanak. Az FBI adatai alapján 2005 óta a hackerek és a korrupt alkalmazottak több mint 140 millió rekordot loptak el az Egyesült Államok banjaitól és más cégeitől, ami nagyjából 67 milliárd dollárnyi éves veszteséget eredményezett. 200-ben Robert Mueller, az FBI igazgatója a kiberbűnözést tette meg az iroda egyik elsőszámú priorításává, melyet csak a terrorizmus és a nemzetközi kémkedés előzött meg. Butlert hatalomszerzése pontosan a szövetségiek céltáblájának közepére állította.
A következő napokban legyőzött ellenfelei fellázadtak a kényszerű egyesüléssel szemben, harcoltak felhasználóik visszaszerzéséért, és erőtlen ellentámadásba kezdtek. Ha Butlert meg is érintettéték az ellene mozgósított erők, ezt nem mutatta ki. "Alapvetően," - írta később - "[a erősítés] későn érkezett". Nem ismert félelmet, de kudarcra volt ítélve, ahogy mindig is.
A most 36 éves Max Butler a kezdetektől fogva nehezen találtam meg a helyét a világban. Egy kétgyermekes család nagyobbik fiaként nőtt fel az idahoi Meridianben, számítógép geekként egy vidéki városban, ahol a csajok csak a rodeo bajnokokra buktak. 14 éves korában szülei elváltak. Butler a helyi BBS szcénában találta meg a maga társaságát. A számítógépek egy alternatív valóságot nyújtottak, egy helyet, ahol minden problémát meg lehetett oldani akarattal, csellel vagy értelemmel. A hackelés még izgalmasabb volt, egy kalandos, kihívásokkal teli dimenziót nyújtva. Barátai szerint a középiskola alatt Butler valósággal elmerült a számítógép illetve telefon hackelésben, kinyomtatott Phrack magazinnal járt órára és ingyen telefonált.
De aggresszivítása is nyomot hagyott maga után. Majd' 2 méteres magasságával ő volt azon kevés kockák egyike, akik azok fölé a cowboy kalapos kötekedők fölé tornyosulhattak, akik a haverjaival gúnyolódtak minden sarkon.
Kötekedő jelleme mellett igen zaklatott is volt. Elsőévesen betört az iskolájába, üzeneteket írt a táblákra, oltóhabbal fújta tele a folyosókat, majd kifosztotta a kémia szertárat. A pszihológusok később bipoláris zavart diagnosztizáltak nála. 1990-ben, elsőéves főiskolásként barátnőja nyolc hónap után szakítani akart vele. Butler nehezen viselte a dolgot, folyamatosan hívogatta a lányt, és öngyilkossággal fenyegetőzött. Amikor a lány meglátogatta édesanyja házában, hogy jobb belátásra bírja, megragadta volt barátnője torkát és azt mondta, meg fogja ölni. Feljelentették fegyveres támadás vádjával - ez esetben a fegyver a saját keze volt. 1991-ben elítélték és öt kemény évet kapott.
1995-ben szabadult, és megpróbált új életet kezdeni. Nevét megváltoztatta Max Vision-re és Bay Area-ra költözött, ahol néhány Idahoi barátja jött össze főiskola után. A csapat lakást bérelt Half Moon Bay-en, egy csendes kisvárosban, húsz mérföldre a Szilícium Völgytől, ahol a .com gazdaság éppen éledezett. A házat egy geek paradicsommá alakították, nagy teljesítményű játékgépekkel a szobákban és Cat 5 kábelekkel a folyosókon. Mikor a Nap lement, Butler egész éjszakás rave-eken ünnepelte a szabadságot San Franciscoban. Az egyik bulin megismerkedett egy főiskolás lánnyal, Kimi Wintersszel, akit rögtön meg is hívott egy másnapi bulira magához. Hat hónappal később összeházasodtak.
Így, huszas évei közepén a letelepedést fontolgatva, Butler tanácsadói vállalkozásba kezdett, melyben hacker képességeit adta bérbe. Több mint 100$-t keresett óránként azzal, hogy behatolásteszteket hajtott végre vállalat kliensek részére, emellett pedig az FBI san franciscoi irodájában is kamatoztatta fehérkelepos képességeit. De ez nem volt elég. Eg yvalódi hackernek egy rendszer védelmének a megkerülése a tulajdonos tudtával olyan, mintha az ember pornót nézne, miközben rendes szexre is lehetősége lenne. Ezért barátai elmondása szerint szabadidejét privát hálózatokban történő barangolással töltötte - olyan módszerek segítségével, amitől meg akarta védeni ügyfeleit napközben.
1998 tavaszán ez a kttős élet azonban összedőlt. Internetes szakértők biztonsági rést találtak a mindenütt jelenlévő BIND névszerver démonban. Ha foltozatlanul hagyják, a lyuk lehetőséget ad több százezer számítógép fölött hatalom átvételére. butler magára vállalta, hogy szövetségi számítógépekre betörve foltozza a hibát. Persze ha már ott volt, hagyott egy apró kiskaput, így kormányzati és katonai hálózatokhoz férhetett hozzá szerte az országban.
Pop-up ablakok értesítették Butler minden alkalommal, amikor egy hátsó kapu sikeresen telepítésre került, és nem sokára a számítógépe képernyője tele volt ilyen figyelmeztetésekkel: katonai támaszpontok, nukleáris laboratóriumok, a kereskedelmi-, közlekedési-, és belügyminisztérium, valamint a Nemzeti Egészségügyi Intézet. Aztán néhány héttel később kopogtattak az ajtón. Ugyanazok az FBI ügynökök voltak, akiknek annak idején önként segített, és velük volt egy fiatal nyomozó a légierőtől, aki a pop-up üzeneteken keresztül lenyomozta Butlert. Három évvel azután, hogy kiengedték a börtönből az újrakezdés reményével, Butler útban volt visszafelé.
2001 májusában 18 hónapra ítélték, melyet a Taft szövetségi börtönben kellett letö9ltenie. Két hónappal később Winters telefonon közölte vele, hogy el akar válni. Talált valaki mást. "Nem gondolsz a jövődre" - mondta.
Butler ordított és mentegetőzött. A lezárás reményében felesége Taftba utazott, ami 300 mérföldnyire volt délkeletre San Franciscotól. Butler mikor bevezették hiába könyörgött, hogy felesége gondolja meg magát. Azt mondta, gondol a jövőre, és hogy tervei vannak. "Beszéltem néhány emberrel" - mondta, lecsendesítve magát - "Emberekkel, akikkel azt hiszem, együtt tudnék dolgozni".
Folyt. köv ;)
